Zeneelméleti ismeretek

Az ismétlés nem csak a tudás atyja...
... hanem mindenfajta zenének is.
(párbeszéd a zene építőköveiről)
- Miből van a zene?
- Hangokból.
- De minden hangból zene lesz?
- Nem.
- Akkor mi teszi a hangokat zenévé?
- A szabályosság, a rendezettség, az ismétlődés, az ismétlésekben rejlő változások, a fejlődés, a végeredményben felismerhető tudatosság, ...
- Stop! Ez nekem egyszerre sok.
- Jó, lassítunk. Először nézzük meg, milyen tulajdonságai vannak egy hangnak!
  • 1. Idő
A hang leglényegesebb tulajdonsága, hogy mikor szólal meg, és mikor hallgat el. E két időpont között zajlik a hang élete, melynek során a hang egyéb tulajdonságai is változhatnak.
  • 2. Magasság
Minden hang rezgés. A rezgések időbeli sűrűsége határozza meg a hang magasságát. Gyorsabb rezgés magasabb, lassúbb rezgés mélyebb hangot eredményez.
  • 3. Hangerő
A rezgések nagysága, a kitérések mértéke határozza meg a hangerőt.
  • 4. Hangszín
Egy tárgy soha nem tud egyféleképpen rezegni, egy rezgés mindig több különböző irányú, szaporaságú, mértékű rezgőmozgás eredője. Ezért minden természetes hang összetett, ún. részhangokból tevődik össze. A hangban rejlő részhangok határozzák meg a hang színét.
  • 5. Hely
Néha az is érdekes lehet, hogy egy hang honnan szól. Erre érdekes példákat találunk világszerte, pl. a latin-amerikai népzenében (megbontott pánsíp) vagy az itáliai kórusművészetben (kettős kórus).
- Jó, ennyi talán elég lesz a hangokról, de hogy lesz ebből zene?
- Ismétléssel. Az azonos és az eltérő ismétlődések kombinációjából. Ha egy hangot egy másik hang követ, az már együtt egy motívum. Három-négy hang már egészen jellegzetes motívumot alkothat. A zenében egy motívum olyan szerepet tölt be, mint a beszédben egy szó. A motívumok frázist alkotnak, a frázisok periódust, a periódusok tagot. A frázis megfelel egy fő- vagy mellékmondatnak, a periódus egy összetett mondatnak, a tag egy bekezdésnek, vagy egy versszaknak.
- És egy ilyen tag már lehet komplett zenemű?
- Sőt, a legegyszerűbb zenei példák, mint pl. az ősi munkadalok egyetlen frázis ismétléséből állnak. A népi gyermekdalok többnyire egy periódusból állnak, népdalaink többsége egytagú.
- Akkor a hosszabb zenék ugye mind többtagúak?
- Nem feltétlenül. Például a népballadák között vannak egészen hosszúak, de zenei anyaguk mégis egytagú. Másrészt be kell vallanom, hogy ez az egész hierarchikus fogalomrendszer (motívum, frázis, periódus, tag, tétel, felvonás, stb.) a bécsi klasszicizmus stíluskorszakának zeneszerzői gyakorlatára illik igazán, egyéb korok és főleg más népek zenéjére alkalmazni néha egy kicsit erőltetett. Ugyanakkor kérdésedre a válasz érdekes, mert a zeneművek többnyire valóban többtagúak, és egy-egy művön belül a zenei gondolatok rendje, egymáshoz való viszonya a lehető legváltozatosabb képet mutatja. Egy zenemű gondolati elemeinek (témáinak) sorrendiségét, visszatéréseinek, ismétléseinek rendjét, egymáshoz való viszonyát, fejlődésének mechanizmusát a zenemű formájának nevezzük.
- Hű de fárasztó vagy! Mondanál egy-két példát? Esetleg egy gömbölyűt meg egy szögletest?
- Ez a forma nem olyan forma, de mondok példákat. Ha egy dalban egy négysoros dallamot egy másik dallam követ, és vége a dalnak, akkor az egy kéttagú forma. De ha a második dallam után visszatér az első, akkor az egy triós forma. Ha ezek után egy harmadik téma is jön, majd megint visszatér az első, az már rondóforma, de egy rondó ennél több témából is állhat, csak az benne a lényeg, hogy az egyik téma rendszeresen visszatér.
- Tudod mit? Inkább ne mondd el az összes zenei formát, hátha beesteledik közben.
- Jó, csak még kettőt hadd mondjak, mert roppant népszerűek. Egyik a kánon, amelyben a szólamok egyetlen dallamból következnek valamilyen szabály szerint. Legegyszerűbb esetben ez egyetlen dallamnak a visszhangszerű ismétlése, amelynek eredményeként ugyanannak a dallamnak különböző részei szólnak egyszerre. Másik a variáció, amelyben egy dallamot ismételgetnek, de mindig másképpen cifrázva, olyannyira, hogy az eredeti dallamot már-már alig lehet felismerni.
- Tudod, min csodálkozom? Hogy már régóta zenéről beszélsz, de dallamról, ritmusról, harmóniáról még alig szóltál. Pedig hát ettől zene a zene. Vagy nem?
- De igen. Legalábbis ezek adják a zene tartalmát. Amit az előbb meséltem, az a zene formájáról szólt, vagyis a szerkezetről, ha úgy tetszik, a csontvázról. Mert a zenének teste van, él, mozog, szaporodik. A forma a csontváz, a tartalom a hús, a vér, az idegek, a mondanivaló a lélek.
- Azt akartam kérdezni, hogy egy dallam hogy illeszkedik bele ebbe a formai izébe, vagyis mi számít egy dallamnak, talán egy frázis, vagy egy periódus, vagy akár egyetlen motívum?
- Mondtam már, hogy ez a formai tagolás egy kicsit önkényes. A dallamok valójában eléggé önállóak ahhoz, hogy formaelméleti ismeretek nélkül is érezzük, hogy egy dallamnak hol az eleje és hol a vége. Az a zenei részlet tekinthető egy dallamnak, amely eredeti környezetéből kiragadva is kerek egésznek hat. Vannak persze soha véget érni nem akaró dallamok, például Wagner vagy Puccini operáiban.
Amúgy minden dallam egymás után következő hangokból áll. E hangoknak különböző lehet a magassága, ettől van a dallamnak "dallama", különbözhet a hangok hossza (meg szünet is lehet közöttük), ettől van a dallamnak ritmusa, és különbözhet a hangok ereje is, ez adja a dallam dinamikáját.
- És mi a helyzet a harmóniával?
- A harmónia szó eredeti jelentése "rend", a köznyelvben a külső és belső békét, a zenében pedig az egyidejűleg hangzó zenei hangok együttesét jelenti.
- Például amikor egyszerre többen éneklünk egy dalt?
- Ha egyszerre mindenki ugyanazt énekli, azt még nem nevezzük harmóniának. De ha kánonban énekelünk, vagy gitárral kísérjük dalunkat, ott már megjelennek a harmóniák (hangzatok, akkordok). A lényeg az, hogy több különböző magasságú hangnak kell egyszerre szólni ahhoz, hogy harmóniáról beszélhessünk.
- És mikor beszélünk diszharmóniáról?
- Zenében nem sűrűn, ugyanis a feszült, kellemetlen, feloldásra váró hangzásokat inkább disszonanciának, disszonáns hangzatnak, vagy akár disszonáns harmóniának is nevezzük.
- Ez egy fából vaskarika, olyan, mint egy forró fagylalt. És minek hívják a harmonikus harmóniákat?
- Konszonanciának, illetve konszonáns hangzatoknak.
- Mitől függ az, hogy egy hangzást kellemesnek vagy kellemetlennek érzünk?
- Erre nehéz igazat felelni, de az biztos, hogy a megértéséhez kell némi matematikai meg fizikai ismeret. A különböző rezgések interferencia-jelenségeiben kell keresni a választ, amit most inkább nem fejtenék ki, hanem mondanék egy leegyszerűsített és kétségbe vonható számtani magyarázatot:
Azok a hangzatok szólnak kellemesen, amelyekben a hangok rezgésszámának arányai kifejezhetők igen kis egész számokkal. (Igen kis szám <= 8) Azt azonban sietve hozzáteszem, hogy a történelem folyamán többször is változott a hangközök ilyen megítélése, tehát ez koroktól, ízlésektől is függ.
- Mára talán ennyi elmélet elég volt. Nemde?
- Legközelebb a dallam, ritmus, harmónia és dinamika írásbeli megjelenését tárgyaljuk, feltéve, hogy te is itt leszel.
- Ha jól értem, akkor a kottaírásról és kottaolvasásról lesz szó.
- Így igaz.