A ritmika lejegyzése

Az időbeli tulajdonságokat fejezi ki a ritmika lejegyzése. Szerencsére a zenében előforduló hangok hossza nem tetszőleges és nem véletlenszerű, hanem viszonylag egyszerű arányokat követ, ezért a ritmika lejegyzése aránylag kevés hangértékkel megoldható. (Azért ez nem teljesen igaz, mert van olyan zene is, aminek a ritmusa a szokásos jelölésekkel nem írható le, de ettől most eltekintünk.)

Nézzük ezeket a hangértékeket:

A hangértékek neve kifejezi a hangok időtartamának egymáshoz való viszonyát. Hogy egyáltalán milyen hosszú pl. egy negyedhang, az a tempójelzésből derül ki. Van szöveges tempójelzés (legtöbbször olasz nyelven), mint pl.:

és van metronómjelzés, amely azt jelenti, hogy a jelzett hangérték egy percnek hányad része. De maradjunk még egy kicsit a hangértékeknél!

A hangjegy után álló pont 50%-kal növeli meg a hangértéket, a második pont további 25%-kal.

- És három pont is állhat egy hangjegy után?

- Igen, sőt akár négy is. Pl.:

Az eddig tárgyalt hangértékek az egész hang többszöri felezésével, és a keletkezett kisebb hangértékek összefűzésével jöttek létre. Azonban a hangértékeket nem csak felezni, hanem harmadolni, ötödölni, hetedelni is lehet.

A triolás, kvintolás, szeptolás hangokat is lehet tovább felezni, pontozni, így elég változatos ritmusokat lehet kiagyalni az eddig tárgyalt néhány hangértékből. További hangértékek ismertetésétől eltekintek (a többiek elég ritkák), de két lényeges dolgot el kell mondanom.

1. Egy hangérték nem a hang megszólalásától az elhallgatásáig tartó időt jelenti, hanem a megszólalástól a következő hang (vagy jelölt szünet) megszólalásáig terjedő időt.

- Bocs, itt két dolgot is meg kell kérdeznem. Mi az hogy jelölt szünet, és hogyan szólal meg?

- Úgy értem, hogy kottában jelölt szünet, mert amúgy az ún. legato előadásmód kivételével minden hanghoz tartozik egy jelöletlen szünet, amit a hang értékéből veszünk el, így a hang rövidebb lesz a jelölt hangértéknél, de a következő hang mindig csak akkor szólal meg, amikor a teljes hangérték letelt. A szünet pedig igaziból nem szólal meg, de ugyanúgy végig kell játszani, mint a hangokat, vagyis ki kell várni az idejét.

2. Amit ritmikailag meg lehet csinálni a hangokkal, azt a szünetekkel is meg lehet csinálni, sőt, a hangokat és a szüneteket kombinálni is lehet egymással.

Itt egymás mellé állítjuk a hangjegyeket az azonos értékű szünetjelekkel.

- Ütemről, ütemezésről, ütemmutatóról még nem volt szó, pedig, ha jól sejtem, ez is a ritmikához tartozik.

- Igen, ezt szándékosan hagytam a végére, és engedj meg itt is egy kis történészkedést! Ha megnézed valamilyen nagyon régi zenének a lejegyzését (pl. egy ősmagyar siratóének, vagy egy gregorián ének) abban sem ütemmutatót, sem ütemvonalat nem látsz. Ezeknek az énekeknek a ritmikája és a hangsúlyai a szöveg természetes ritmusához és hangsúlyaihoz igazodnak. A későbbi korokban a ritmus lejegyzése egyre egzaktabbá vált, a hangsúlyok elosztása pedig egyre szabályosabb, mondhatni "merevebb" lett. A hangsúlyos és hangsúlytalan hangcsoportok váltakozása jelölte ki az ütemet.

A kottában az ütemeket vékony függőleges vonalak választják el. Az ütem első hangja általában hangsúlyos, ezenkívül lehetnek mellékhangsúlyok, és hangsúlytalan ütemrészek. Ezek eloszlását az ütemmutató határozza meg.

- Tehát ha ki van írva az ütemmutató, akkor egyértelmű, hogy melyik hangokat kell hangsúlyozni?

- Nem teljesen, mert megesik, hogy pl. egy régi kórusművet a könnyebb navigáció végett átírnak ütemvonalas kottába, ugyanakkor az egyes szólamok hangsúlyai egymással sincsenek szinkronban. Ilyen művekben a hangsúlyokat nem az ütemvonalakból, hanem a dallam vonulatából és a szövegből lehet kitalálni. További lényeges szabály, hogy az átkötött hangokat nem hangsúlyozzuk: